Forster Központ

Australia was one of the first countries to ratify the United Nations Convention on the Rights of Persons with Disabilities, with its commitment to inclusive education. However, policy and practice shifts in the last decade have seen an increase in the provision of services on the basis of diagnosis, and a fragmentation of the disability service system. The aim of this paper is to examine the unintended consequences of a major policy reform in Australia, the National Disability Insurance Scheme (NDIS) and its implications for the inclusion of young children with disability in education and healthcare. A review of current research and grey literature identifies key structural and operational factors contributing to a shift away from inclusive practices and supports in early childhood education and care and early childhood intervention services. The marketization of disability services and individual budgets through the NDIS have led to an influx of providers with limited understanding, skills, and expertise in children’s inclusion. This shift, driven by consumer choice rather than coordinated service delivery, has created unintended barriers to the developmental and participation outcomes of young children with disability. These issues are discussed in the context of policy changes across the past decade to understand equity, universality, marketization, workforce development, and implementation of services for Australian children with developmental concerns, delay, or disability.

A bronzkori földvárak környezettörténeti és településtörténeti vizsgálatsorozatának keretében a Békés megyei Sarkad–Vár-tábla lelőhely tájtörténeti változásait, a táji folyamatok lelőhelyre gyakorolt lehetséges hatásait vizsgáltuk. Jelen kutatás célja az e vizsgálat keretében kijelölt Sarkad–Vár-tábla földvár többkorszakos lelőhely és környezetének tájtörténeti feltárása az írott és térképes források segítségével. A feltárt tájtörténeti információk alapján fény derült arra, hogy Sarkad és környezetének egykori vizekkel és mocsarakkal tarkított tája az állattartásnak kedvezett leginkább. A folyószabályozásokat követően a korábbi erdők, legeltetett területek és vizenyős, nádas foltok eltűntek, hiszen ezzel szabadítottak fel újabb területeket a szántóföldi művelés számára. A lakosság növekedésével párhuzamosan a szántóterületek aránya is nőtt, leginkább az erdők rovására, amelyek újbóli telepítése a II. világháborút követően indult csak meg. 1945-re a korábbi rét- és legelőterületeket felváltotta a szántó, amely a hasznosított területek 80%-át tette ki. A lelőhely területe régóta szántóföldi művelés alatt áll, így mára az egykori földvárnak csak csekély felszínfeletti nyoma látható. A vizsgált terület környezetének legjelentősebb földhasználat-változásai a folyók szabályozása, az erdők irtása majd újbóli telepítése, illetve az egyre intenzívebb földművelés térhódítása voltak. Ezen tevékenységek a táj egykori arculatát teljesen átformálták, a megváltoztatott művelés pedig a földvár gyorsabb pusztulását eredményezte.

When the fighting was over in Budapest in 1945, the National Commission of Monuments (MOB) immediately began assessing the damage the historic monuments had suffered from military action and from the plunderingravaging population. The worst plight befell the stock of castles and mansions. The new situation also shed light on the contradictions and defects of the institution’s functioning. Many of the provisions of Act 39 of 1881 regulating the protection of historic monuments had become out-of-date. The local governments were unable to impose their will during the redistribution of land and the ensuing expropriation of property begun in March 1945 even in the few cases in which they were determined to protect the buildings. After lengthy negotiations the representative of MOB was eventually co-opted by the Ministry of Agriculture’s committee in charge of nationalizing the castles and country houses and deciding on their new function, but this remained a purely administrative presence. Although a ministerial order of 1946 spelt out the responsibility of the owner or user in maintaining the monument, the spontaneous transformation of these buildings went on without the knowledge or guidance of institutionalized monument protection, and that resulted in the further deterioration of the already damaged buildings. Another problem was the lack of adequate information at MOB on the 19th century building stock; they only launched more thorough assessment of this area after 1922. Research literature elaborating this period began to appear as late as in 1936. In late 1949 the tasks of MOB were taken over by the National Center of Museums and Monuments, also assuming professional control of museums. The small group of outstanding experts at monument protection fostered the best tradition of Hungarian monument management started in 1872, doing their utmost for the saving of the building stock. The appendix provides a selection of pertinent documents.