Dieser Artikel fasst eine Dissertation zusammen, die 2019 verteidigt wurde. Grundlage dieser Doktorarbeit bilden die fast 6200 Fundstücke von lithischem Material aus der Fundstelle Alsónyék-Bátaszék, Ungarn. Diese werden mit einer ähnlichen Menge an Silexmaterialien aus den Inventaren der anderen veröffentlichten spätneolithischen Fundstätten aus Südosttransdanubien verglichen. Als erstes Thema wird eine Charakterisierung der lokalen Verwendung von lithischen Rohstoffen in den verschiedenen lithischen Inventaren vorgestellt. Diese wurde im Zuge einer Prospektion untersucht, deren Ziel es war, die primären Rohstoffquellen zu lokalisieren und die prähistorischen Methoden der Rohstoffbeschaffung zu rekonstruieren. Das zweite Thema ist eine Analyse der Techniken zur Herstellung von Steinwerkzeugen und der Gebrauchsmuster von Artefakten. Auf dieser Grundlage wird ein Blick auf die gesamte chaîne opératoire der Steingeräteproduktion geworfen, wobei der Schwerpunkt auf dem Ablauf des Produktionsprozesses liegt, der von der Suche nach den Rohstoffquellen in ihrer spezifischen Umgebung über die Auswahl der Vorbereitungs- und Herstellungsverfahren innerhalb der Siedlung bis zur Deponierung in den Gräbern reicht. Dies gibt uns ein besseres Verständnis für die Bedeutung der natürlichen Umwelt, die Kenntnis des Rohstoffs und der Beschaffungsmethoden auf der Grundlage der Rohstoffauswahlstrategie der jeweiligen Gemeinschaften, in diesem Fall der südosttransdanubischen spätneolithischen Lengyel-Kultur. In der Siedlung lassen sich das technologische System der Gemeinschaft, mögliche Aktivitätszonen und Muster der Werkzeugnutzung durch das Studium der lithischen Artefakte rekonstruieren. Bei den in Bestattungen deponierten Steinwerkzeugen vollzieht sich eine Transformation von einem durchschnittlichen Gebrauchs-/Alltagssteinwerkzeug zu einem eindeutigen Symbol im Bestattungskontext, das wiederum auf die Umweltumgebung („die physische Welt“) zurückgeführt werden kann.

Abstract of PhD thesis submitted in 2019 to the Archaeology Doctoral Programme, Doctoral School of History, Eötvös Loránd University, Budapest under the supervision of Gábor V. Szabó.

This study discusses an unprovenanced dagger mould from the collection of the MoD IMMH1 and a new bronze dagger found in Tahitótfalu-Szentendre Island. Both artefacts belong to the group of Peschiera daggers, which were the most characteristic in Europe between the Br D–Ha A1 periods. Besides analysing these finds, some notes were also made on the manufacturing technology and use-life of the Peschiera-type moulds and daggers in the Late Bronze Age from the Carpathian Basin.

Im Gebiet des ehemaligen Königreichs Ungarn gehören vier, komplett erhaltenen Öfen mit blauen und weißen Glasuren zu den ältesten ungarischen Heizanlagen, die von der Forscher als Habanerprodukt identifiziert wurden. Obwohl ein komplett erhaltener Ofen in der ungarischen Kachelofenforschung eine Seltenheit darstellt, bekamen die Verhältnisse, die Ursprünge oder die Datierung der Öfen keine bedeutende Rolle in Untersuchungen. Die Öfen haben sich in Sammlungen erhalten, deswegen konnten die archäologischen Ergebnisse bei diesen Fragen auch nicht helfen. Auf der Burg Čabraď kamen aber Ofenkacheln vor, die sich zu den Öfen ähneln, aber sie stammen aus der mit Münzen datierten Schichtenreihe. In dieser Art und Weise könnten die archäologischen Methoden bei der Datierung und bei der Untersuchung der erhaltenen Öfen auch helfen.

Abstract of PhD thesis submitted in 2019 to the Archaeology Doctoral Programme, Doctoral School of History, Eötvös Loránd University, Budapest under the supervision of Pál Raczky and Zsolt Mester.

In summer 2019 a bronze figurine of a gladiator came to light during the excavations in the praetentura of the legionary fortress of Brigetio. This paper will briefly review all known bronze gladiator figurines from Brigetio, as well as the representations of gladiators in Roman art.

This study discusses finds acquired by the Hungarian National Museum in 1880 from Tatabánya-Bánhida.We presume that they have belonged to two assemblages. Assemblage ‘A’ consists of fragments of a burnt flange-hilted sword, an armspiral, fragments of a Type B1 cauldron and two metal sheets of uncertain function that might have belonged to a Hajdúböszörmény-style metal vessel and a miniature greave. Assemblage ‘B’ contains only two fragments of a melted sword. Macroscopic characterization of the finds revealed that all objects were finished products which were intentionally manipulated before their deposition. The sword fragments were partially melted and hacked into pieces, the valuable sheet metal products were broken and only small parts of them were buried. Assemblage ‘A’ is unique from a typological point of view as well as object selection. It can be dated to the Ha B1 based on the metal vessels. It has a unique combination lacking parallels among Ha B1 burials, however known among hoards from this territory and especially from the Northeast Carpathian Basin. These finds from Tatabánya-Bánhida were previously interpreted as burials because of the presence of melted objects. Within this study, several examples are also introduced for the selection of melted bronzes and human remains to hoards. The combination of finds in the Tatabánya-Bánhida assemblage and the above examples suggest that Assemblage ‘A’ could have been a rare type of hoard (funeral hoard), which is known from the only excavated context from Pázmándfalu.

Az új típusú tárgyak megjelenése nem csak bővülő kapcsolatrendszert, státusz- és presztízsjavak cseréjét és/vagy új etnikum megjelenését jelezheti, hanem ezek a korábban ismeretlen tárgyak egyben egy másik gondolkodásmód, eszmerendszer zárt és gyakran szigorúan következetes módon előkerülő kellékei, rítust jelző és bizonyító felszerelések. A regölyi tumulus építménye sem a korábban a Kárpát-medencében feltárt halomszerkezetet mutatja. A boronafalú építményt vesszővel font cölöpsor övezi, melyet kívülről faszénrétegre alapozott, vastag, keményre döngölt agyagköpeny borít. Az építmény belsejében 9×6 oszlop tartotta a lapos tetőt. A padlóba mélyedő gödrök alját kővel rakták ki, és mint arra az iráni párhuzamok is utalnak, a föld szentsége miatt erre helyezhették a halottaikat, majd a bomlási folyamat után a maradványokat megsemmisítették. Emberi csontokat nem találtunk, csak nagy mennyiségű, erősen fragmentált, részben szintén idegen eredetű, új típusú leletanyagot. Közülük kiemelkedő fontosságúak a bronzedények töredékei (bogrács, situla, cista). A cista új típusként jelenik meg ekkor, és a többi bordázott bronzvödör vizsgálatával legalább két műhelyt sikerült elkülönítenünk. A bronzedényeket a sörfogyasztás megjelenésével kapcsoljuk össze, ezeket a készleteket változatos kivitelű és finomságú kerámia- és üveg phiálékkal tették teljessé. Szintén az újdonságok közé tartozik a füstölőlánc használata; más típusainak öntőmintáit korábban ugyancsak Regölyben találták .Ezeket a tárgyakat – funkciójukban – az ókori Kelet palotareliefjein láthatjuk. Szintén novum a fedőperemes edények használata, ami a teázás megjelenésére utal. A temetkezés rítusa a Mazda-hit szokásait idézi, ahhoz köthető a tűzoltárokat szimbolizáló füstölők használata is. Mindezek egy konkrét eseménnyel értelmezhetők, melynek során a Kr. e. 7. század utolsó negyedében a kimmer szövetséghez tartozók (szigünnák és más sztyeppei kapcsolatokkal is rendelkező néptöredékek) több hullámban menekültek Európába, – magukkal hozva mestereket, ismereteket, rituális hagyományokat –, és megalapozták Európa vaskori átalakulását.

A sírok vizsgálatának előnye, hogy a nemi identitásokat és a hozzájuk kapcsolódó szerepeket több, régé-szetileg megfogható szinten van módunk vizsgálni: a biológiai nem, a sírba helyezés módjai (tájolás, fekte-tés), valamint a sírba helyezett tárgyak száma, típusa, anyaga, továbbá bizonyos esetekben a sírok utóla-gos felnyitásának jellegzetességei révén. Ezeket a jelenségeket elemeztük 10 lelőhely, a magyarországi koraés középső bronzkor átmenetére keltezhető (2100/2000–1600/1500 BC) Gáta-Wieselburg-kultúra több, mint150 csontvázas temetkezésén. A viszonylag töredékes leletanyag sírszintű adatfelvételén alapuló statisztikaielemzés révén a női és férfi temetkezések közt szigorú elkülönülést nem, hanem egyes mintázatokat tud-tunk megfigyelni. Ez a változatosság egyrészt a többféle temetkezési hagyomány jelenlétével magyarázhatóa Kárpát-medence Európa nyugatabbi területeivel határos régiójában, másrészt a nemi szerepek megváltozá-sával függhet össze a közép-európai bronzkor kezdetén.

On 3rd April 2018, the world-famous scholar Jacques Tixier died at the age of 93. He was the last one of the three great French prehistorians who made fundamental imprints on prehistoric archaeology after World War 2.